Két felnőtt lány édesanyja vagyok, a Szederinda Családi Bölcsőde alapítója és vezetője. A bölcsi nekem nem munkahely, hanem az életem része: több mint 16 éve dolgozom kicsikkel, és közben a Szederinda is velünk együtt nőtt, formálódott. Maga az intézmény is az otthonunk része – a családi ház alsó szintjén működik –, ezért természetes, hogy a biztonság és az otthonosság minden nap jelen van.

Eredetileg gazdasági mérnökként végeztem, dolgoztam nagyvállalatoknál itthon és külföldön is, de mindig a gyerekek, a zene és a természet világa vonzott. Néptáncosként és énekesként megtapasztaltam, mennyit ad a mozgás és az éneklés: megnyugtat, erőt ad és összeköt.

Ma már nemcsak a Szederindában, hanem tanácsadóként is támogatom a kisgyermeknevelést: nagyvállalatoknak segítek vállalati bölcsődék létrehozásában és valóban családbarát munkahelyek kialakításában.

Elhivatott vállalkozó és idealista pedagógus vagyok, nagy lélekkel – hiszem, hogy a Szederinda és minden hasonló közösség a biztonságról, a kapcsolódásról és a szeretetről szól.

„Vali néninél mindig azt éreztük, hogy a gyerekünk pont annyi figyelmet és szeretetet kap, mintha a sajátja lenne.”

Gyermekkorom óta a természet, az alkotás és az állatok világa vesz körül – különösen a lovaké, akik nagyon korán megtanítottak arra, milyen ereje van a biztonságos, szeretettel teli közegben végzett aktív tevékenységnek. A velük megélt élményekből értettem meg, mennyit tud fejlődni a test és a lélek egyszerre, ha valódi kapcsolódásban tanulunk.

2012 és 2016 között a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karon végeztem gyógypedagógusként, tanulásban akadályozottak pedagógiája és pszichopedagógia szakokon. Mindig is természetes volt számomra, hogy gyerekek vesznek körül – hamar egyértelművé vált, hogy az ő támogatásuk, fejlődésük kísérése nem csak munkám, hanem hivatásom lesz.

Az egyetemi évek után közel nyolc évig dolgoztam az Újpesti EGYMI-ben, ahol sokféle kórképpel élő gyermek mindennapjaiba nyerhettem betekintést. Ezek az évek mélyen formálták a szemléletemet, és megerősítettek abban, hogy minden gyermekben ott van az egyéni érték, amit meg kell látni és támogatni.

2024 tavaszán szereztem meg DSZIT-terapeuta képesítésemet, azóta terápiás keretek között is kísérem a hozzám érkező gyerekeket. Gyermekközpontú szemléletem alapja az egyéni utak tisztelete, a tapasztalati tanulás és az a biztonságos környezet, ahol a fejlődés természetes módon történhet meg.

Hiszem, hogy ha egy gyermek jól érzi magát, ha elfogadást és megértést kap, akkor megnyílik – és innen indul el az igazi változás.

A gyerekek mindig természetes módon voltak jelen az életemben. Már egészen fiatalon sokat voltam a kisöcsémmel, később pedig barátaim gyermekeire is gyakran vigyáztam – egyszerűen jólesik velük lenni, figyelni rájuk, együtt nevetni, megnyugodni.

Jelenleg az ELTE csecsemő- és kisgyermeknevelő szakán tanulok, a gyakorlatomat állami és családi bölcsődében is végeztem. Ezek mellett azonban az a tapasztalat formált leginkább, amit egy szociális intézményben szereztem: négy éven át dolgoztam sérült fiatalokkal.

Ez az időszak szakmailag és emberileg is meghatározó volt számomra. Megtanított arra, milyen fontos a valódi figyelem, a türelem és az elfogadás, és arra is, hogy minden ember – és minden gyermek – a saját tempójában, a saját útján fejlődik. A gondozási feladatok mellett itt tanultam meg igazán, mit jelent nyugodtan, biztonságot adva jelen lenni valaki mellett.

Hiszek abban, hogy a gyerekek akkor érzik jól magukat és akkor tudnak kibontakozni, ha szeretetteljes, elfogadó légkör veszi körül őket. A mindennapokban nyitott, figyelmes és türelmes jelenléttel igyekszem ezt megteremteni számukra.

Szabadidőmben szeretek mozogni, olvasni és nagy sétákat tenni a természetben – vidéken gyakran járok erdőbe a kutyánkkal. Ezek a csendes, feltöltő pillanatok segítenek abban, hogy kiegyensúlyozottan, jókedvűen tudjak a gyerekek mellett lenni.

Tóth-Baranyi Tamara vagyok, de a gyerekeknek és a szülőknek legtöbbször egyszerűen csak Tamara néni.
Mozgás, játék, zene, kapcsolódás – ezek határozzák meg mindazt, amit csinálok.

2015-ben végeztem testnevelő-edzőként, és amikor kiléptem a „nagyvilágba”, már akkor éreztem, hogy nekem a mozgás nem csak edzés vagy óra szeretne lenni. Segíteni akartam, valódi figyelemmel, jelenléttel.
2017-ben talált rám a jóga, ami nemcsak testileg, hanem lelkileg is mélyen megérintett. Azt éreztem: ha nekem ilyen egyensúlyt, békét és megnyugvást ad, akkor ezt az élményt a gyerekeknek is szeretném továbbadni. Így indultam el 2019-ben a gyermekjóga irányába.

2023 szeptembere óta tartok gyermek- és tinijóga órákat óvodákban, iskolákban, jógastúdiókban és fejlesztő házakban. Az óráimon a gyerekek játékosan ismerkednek meg a tudatos légzéssel, a jógapózokkal, a jógás játékokkal, és minden alkalomnak része az eleji és végi relaxáció is. Fontos számomra, hogy ezek az órák biztonságos, elfogadó és örömteli közeget adjanak.

Kerekítő foglalkozások
Kerekítő Mondókázó (0–1 éves korig)

Fél óra höcögés, göcögés, kacagás és összebújás.
Ölbeli játékokkal, mondókákkal, dalokkal, lovagoltatással, hintáztatással, cirókázással, élő hangszerjátékkal és népi hangszerekkel. A foglalkozásokat Kerekítő Manó bábjelenetei és ejtőernyős játékok teszik még varázslatosabbá.

Kerekítő Manó Torna (1–3 éves korig)

Mozgás, játék és közös élmény.
Bábos jelenetekkel, mondókákkal, hangszerjátékkal, színeslabdás ejtőernyőzéssel, tornaszeres játéktérrel és sok-sok nevetéssel.

A gyerekekkel való kapcsolódás, a közösen megélt játékos pillanatok, valamint a népi mondókák és énekek átadása a szülőknek igazi szívügyem. Szeretném, ha ezek az alkalmak minden család számára feltöltődést, örömet és egy kis megállást jelentenének a hétköznapokban.

A foglalkozásokon gyakran szólalnak meg hangszerek is: hegedűn, furulyán játszom, és hamarosan a citera is bekapcsolódik a közös zenélésbe.

Szeretettel várlak egy ölelő, játékos, dallamos együttlétre, mert hiszem, hogy a közösen megélt percek kerekítik a hétköznapokat igazi ünneppé.